Japán extrém divat

Az Intrnational Herald Tribune- ban olvastam ezt a cikket a japán lányok egy új divathóbortjáról. Igazán "beteg" dolog, úgyhogy lefordítottam.

Az Élő baba kultusza Tókióban.

Nyugaton már régóta áll az a kissé degradáló nézet, hogy a japán nők túl babaszerűek és alázatosak. A japán média közel tíz éve buzdítja a nőket, hogy küzdjenek ez ellen a kép ellen, keményedjenek meg és foglalják el az őket megillető helyet.
Az elmúlt évben azonban ez a kampány süket fülekre talált azok közt a fiatal nők közt, akik arra törekednek, hogy úgy nézzenek ki mint a babák.
Ők két eltérő stílusra oszlanak: az egyre népszerűbb Mori vagy erdei és az Ageha vagy fecskefarkú lepke stílusra. Az erdei lányok pamut ruhadarabokat, vékony pamutharisnyát, csizmát vagy bakancsot, szerény sminket viselnek, nagy vászon táskát hordanak. A szándékuk az hogy egy kézzel kézzel készített romantikus babára hasonlítsanak egy Black Forest készletből.
Az erdei lányok feltűnés nélküli debütálása a tókiói popkultúra színpadán volt tavaly tavasszal. Eleinte nehéz volt őket megkülönböztetni a hasonlóan öltözött öko lányoktól, de ahogy teltek a hónapok egyre világosabbá vált a különbség. Az erdei lányok nem akarnak feltűnőek lenni, a szexualitást teljesen el akarják törölni, mialatt az öko lányok sportos, természetes stílusúak egészséges adag érzékiséggel.
Midori Yokokava, az új jelenség kiszolgálására októberben létrejött Forest Girl magazin főszerkesztője azt mondta: "Az erdei lányok elutasítják az erőszak minden formáját. Ők túl törékenyek, vagy csak azok szeretnének lenni."
"Inkább metafizikai szinten szeretnének élni, nem úgy mint egy létező személy."
Az Ageha vagy fecskefarkú lepke lányok 2008 elején tűntek fel és szintén bizalmatlanok voltak a való világgal szemben. A céljuk az, hogy a legeslegjobban hasonlítsanak egy felfújható gumibabára, amit férfiak szoktak a neten vásárolni, csak rikító sminkkel.
Naoko Kamijo 19 éves lány, aki a kozmetikumok, ruhák és a hajdíszek vásárlásának él, azt mondja: " Nem vagyok egy nagy szépség, de imádom ha ki vagyok sminkelve. Meg akarom magam változtatni, hogy ne legyek felismerhető. Ki akar egy egész életen át csak saját maga lenni?"
A szülei először könyörögtek neki, hogy "legyen újra normális", de most már békén hagyják őt Barbi baba álmaival.
"Unalmasnak érzem magam ha nem vagyok kifestve" mondja Nauko. Öt órakor kel minden nap és legalább két órát tölt a műszempilla, póthaj felrakásával és más bonyolult sminkelési technikákkal.
Mint a legtöbb japán nő, a baba imitátorok is megállnak a kozmetikai beavatkozásoknál.
A kozmetikai és szépség újságíró Yuko Ito szerint: "A japán nők meggondolják, hogy kés alá menjenek. Úgy gondolják ez bűn szüleik ellen, ezért választják inkább a sminket és a drámai ruhát. Szintén ez az oka annak, hogy az ebben országban ilyen döbbenetes választékban kaphatók kozmetikumok."
Ito kisasszonynak igaza van. A kozmetikai óriás Kanebo kihozott egy high tech szempillaspirált amitől a szempillák hosszabbra nőnek (ha csak néhány órára is), a Shiseidonak pedig egy olyan terméke van ami elefántcsont fehérre varázsolja a japánok arcbőrét.
"A japán nők nem csupán egy kozmetikai termék iránt érdeklődnek" mondja Ito kisasszony. "Ki kell hangsúlyozniuk kinézetüket, miközben kezeli és fehéríti bőrüket, meghosszabbítja szempilláikat, teltebbnek mutatja ajkaikat, stb."
De a külső nem csak a kozmetikumokon múlik. A ruhák ugyanilyen fontosak.
"Szeretem ha minden mesterségesnek látszik velem kapcsolatban." mondja a 23 éves Miyomi, aki ruháit a Jesus Diamante-ban, egy az Ageha kinézetre specializálódott butikban szereti vásárolni.
Kiyomi azt állítja, hogy soha nem megy el otthonról anélkül, hogy ne viselné rózsabimbóval dekorált papucsát, sárgára festett rokokó loknis haj ne keretezné arcát, és gél betéttel vastagon kitömött melltartó ne emelné ki mellét.
Mindezek miatt Kiyominak nincs barátja, ezert szabad estéit az Ageha barátok körével tölti divat infókat cserélve.
"Szeretnék randevúzni, de ritkán van kapok csak lehetőséget" sóhajtott Miyomi. "Agehának lenni azért szomorú, mert a férfiak a természetesen kinéző lányokat szeretik és mi nem vagyunk azok."
Úgy látszik ez a hátránya, ha valaki babának szeretne látszani, kevés férfi kopogtat az ajtajukon. A Morik és a Agehák kisebbségben maradnak, túl extravagánsak, hogy egy átlagember megértse őket és technikailag sem túl egyszerű így öltözködni. Következtetésképpen ők egy titkos társaság benyomását keltik.
A Jesus Diamante-nél, ahol rózsaszín ágyon csipkés fehérneműk fekszenek, tilos fényképezni, beleértve az extravagánsan kifestett eladókat.
"Ez érthető" mondja Kiyomi " a babák nem szertnek beszélni, még kevésbé megmagyarázni bármit."

(International Herald Tribune 2010. 02. 09. Kaori Shoji)






















Az eredeti cikk
www.jesusdiamante.com
tokyofashion.com